Re: [CC-Hungary] Milyen lenne a jó büntetőjogi szabályozás? (Volt: Béka segítségre szorul.)

Tisza Gergő gtisza at gmail.com
2007. Jan. 17., Sze, 17:44:49 CET


On 1/17/07, Peter Toth <tothpb at gmail.com> wrote:
> Igen, többször volt, amikor próbáltunk nyitni különböző fórumok felé
> két másik fiatal kollégámmal együtt. A reakciót sejthetitek: ugyanaz,
> mint itt, szorozva tízzel. Ugyanazokra a kérdésekre kellett tízedszer
> is válaszolni, és még akkor is azzal jöttek, hogy "az üres kazetta
> jogdíj azt feltételezi, hogy mindenki jogsértő. Hát ha én veszek egy
> konyhakést, akkor csukjanak le...". Marha vicces.

Minden tiszteletem a szándékért, de ezzel együtt sem túl igazságos az
Artisjus kommunikációjának bénaságáért az internetezőkre hárítani a
kollektív felelősséget. De erről majd a megfelelő threadben, most
megpróbálok a büntetőjognál maradni.

> Hát, ezzel nehéz most mit kezdeni. A szerzői jog alapjaiban
> elhibázott? - Merész kijelentés. Egyáltalán: mi ebből a szempontból a
> "szerzői jog alapja"? Itt lehet, hogy nyílik még egy beszélgetési
> irány. De ha ezt az irányt megnyitjuk, akkor itt is kérem, hogy
> konkrét problémákról beszéljünk.

Vegyük akkor ezt fel hatodik napirendi pontnak.

> > - nem szerencsés dolog olyasmit büntethetővé tenni, amit a társadalom
> > nagy része folyamatosan elkövet,
>
> Ez egy nehéz kérdés. Most vonatkoztassunk el a szerzői jogtól, nézzük
> általánosságban a kérdést. Én azt állítom, hogy
> 1.) egy cselekmény morális megítélését alapjában véve nem érinti az,
> hogyha sokan csinálják. (Attól, hogy minden politikus hazudik, nem
> jelenti azt, hogy ez erkölcsös dolog lenne.)
> 2.) egy cselekmény veszélyes lehet a társadalmi rendre úgy is, hogyha
> azt sokan csinálják (Pl.: ha mindenki adót csal, akkor az állam
> kipurcan.)
>
> Én tehát úgy gondolom, hogy létező tény az, hogy olyan dolgok vannak
> büntethetővé téve, amit a társadalom nagy része folyamatosan elkövet,
> és hogy ez a jog szintjén rendben van így. Az más kérdés (de nagyon
> fontos kérdés!), hogy a rendelkezésre álló eszközökkel el kell érni
> azt, hogy ne legyenek tömegesek az erkölcstelen és/vagy társadalmi
> rendre veszélyes cselekmények.

A "tehát" itt nem indokolt: nem azért büntetünk valamit, mert
morálisan elítélhető és kellően elterjedve veszélyes a társadalmi
rendre, hanem mert azt gondoljuk, hogy a büntetés a legalkalmasabb
módszer a kezelésére (egy ellenpélda a rasszizmus: mindkét pontod igaz
rá, mégsem büntetőjogi úton kezelik). Ha valamit tömegesen elkövetnek,
annak mélyebb társadalmi oka van a puszta haszonszerzés vágyánál, és
ténylegesen csak ezen a mélyebb problémán keresztül lehet megoldani.
Az adócsalás jó példa erre, és arra is, hogy egy elterjedt
cselekménynél a felderítés pártatlansága fontos szempont (adórendőrség
körüli viták).

Vagyis itt három külön kérdés van: immorális-e a fájlcserélés,
veszélyes-e a társadalmi rendre, és alkalmas eszköz-e a felszámolására
a büntetőjog (feltéve, de nem megengedve, hogy fel akarjuk számolni)?
A harmadikkal kezdem, mert az a legegyszerűbb: a fájlcserélés
korlátozására a büntető- (vagy akármilyen) jog teljesen alkalmatlan
eszköz. Léteznek gyakorlatilag lenyomozhatatlan fájlcserélő hálózatok,
amik ipari erősségű titkosítást használnak, véletlenül kiválasztott
harmadik klienseket használnak proxynak az IP-cím elrejtésére, vagy
szociális hálózatok mentén kommunikálnak. Az egyetlen ok, amiért nem
terjedtek még el, az, hogy viszonylag kényelmetlenek (nagyobb az
erőforrásigényük és kisebb a sebességük), és a fájlcserélők nem érzik
annyira fenyegetve magukat, hogy ezt a kényelmetlenséget vállalják. De
ez persze változhat, mint ahogy a DC hubok lezárásával is csak annyit
lehet elérni, hogy az emberek áttérnek a bittorrent vagy az ed2k
hálózatra (amik egyébként sokkal fejlettebbek, és sokkal kevésbé
kontrollálhatóak, úgyhogy teljesen érthetetlen számomra, mit akar
elérni a ProArt a DC üldözésével).

A társadalmi veszélyesség, gondolom, az lenne, hogy a művészek nem
alkotnak többé, mert már nem éri meg nekik. Vagyis fenyegeti-e a
fájlcserélés elterjedése az új kulturális termékek előállítását? Ezt
előszeretettel mossák össze azzal a kérdéssel, hogy fenyegeti-e azt a
specifikus modellt, ami szerint jelenleg előállítják őket, de a kettő
természetesen nem azonos. A fájlcsere végső soron egy olyan
technológiai újítás, ami lehetővé teszi a közel zéró költségű
disztrubúciót, a tartalomipar jelenlegi szerkezete pedig éppen arra
épül, hogy a disztribúció a kultúra terjesztésének legköltségesebb
része, amit közvetlenül sem a szerző, sem a fogyasztó nem tudna
finanszírozni. Egy új technológia mindig fenyegeti a már kialakult
struktúrákat, és mindig lehetőséget teremt új struktúrák létrejöttére;
a hanglemeztől a videóig példák hosszú sora mutatja, hogy az ilyen
változások a társadalomra nézve összességében hasznosak. (És persze
azt is, hogy a régi rendszer haszonélvezői mindig jogi úton próbálták
a piaci pozícióikat megőrizni, és a társadalom okosan tette, amikor
nem engedte ezt. Aki alkalmazkodik, nyer, aki nem alkalmazkodik, kihal
- a kapitalizmus már csak ilyen. A szerző jól jár, a fogyasztó jól
jár, hogy a többi szereplővel mi történik, az már irreleváns a
társadalmi haszon szempontjából.)

A moralitás kérdését majd később megpróbálom kifejteni bővebben,
egyelőre annyit, hogy szerintem máshogy kell azt megítélni egy reális
szerzői jogi rendszerben és a jelen helyzetben. A jelenlegi szisztéma
olyan mértékben immorális (gondoljunk mondjuk József Attila
örököseinek esetére), hogy az ellene való fellépés egyfajta "passzív
ellenállássá" válik: a jog befolyásolásához szükséges eszközöket
nagyrészt a jelenlegi szisztéma haszonélvezői birtokolják, és a
szélesebb társadalomnak csak ez az eszköze marad az
érdekérvényesítésre.

> > Ha már büntethető, akkor kontrollálni
> > kellene valahogy, hogy ne lehessen az ilyeneket "nincs rajta sapka"
> > jelleggel használni. Például ha valakinek lefoglalják a merevlemezét,
> > és nem kifejezetten az volt a lefoglalás oka, hogy másolt szoftvereket
> > sejtettek rajta, akkor ilyen célra ne lehessen bizonyítékként
> > felhasználni.
>
> Itt most megint el kell távolodni a szerzői jogtól. Azt mondod, hogy
> ha házkutatást tartanak egy gyilkosnál, és találnak nála nagy
> mennyiségű drogot is, akkor ne lehessen bizonyítékként
> felhasználni...? Azt hiszem, ez nem lenne helyes. (Te inkább a másolt
> szoftverek létével összefüggő büntethetőséget szeretnéd kizárni.)

Ha tudni akarod, hogy mit gondolok, inkább kérdezz meg engem, az egyszerűbb :-)
Onnan indultunk, hogy az illegális szoftverhasználat olyan
bűncselekmény, amit a társadalom nagy része rendszeresen elkövet,
ezért fennáll a veszélye, hogy ürüggyé válhatnak, ami révén szinte
bárki megbüntethető. Ilyen esetben biztosítani kellene azt, hogy ne
lehessen valami alantos indok (személyes ellentét, szerzői jogi vita,
rendőri statisztikák javítása stb.stb.) a büntetés valódi motivációja.
Ehhez - többek között - az kellene, hogy az illegális szoftvert csak
akkor lehessen bizonyítékként felhasználni, ha eleve azért foglalták
le a gépet, hogy ilyen bizonyítékot találjanak.

Nyilván ez csak az elterjedt és a társadalomra (legalábbis egyenként)
kevéssé veszélyes bűncselekményekre vonatkozik; ha kimennek valakihez
csendháborításért, és feldarabolt kisgyerekeket találnak a hűtőben, az
eléggé más szituáció.

> > - túl nagy teher az ártatlan áldozatnak a vizsgálat, lefoglalás,
> > tárgyalásra járás, ügyvédi költség, ezáltal zsarolhatóvá válik. Ezen
> > az segítene, ha több felelőssége lenne egyrészt a feljelentőnek
> > (például a névtelen feljelentésért is lehessen felelősségre vonni, ha
> > teljesen alaptalannak bizonyul), másrészt a rendőrségnek (például
> > fizesse meg az okozott kárt - semmi nem indokolja, hogy egy lefoglalt
> > merevlemezt ne lehessen egy hét múlva visszaadni, és így talán egy
> > kicsit jobban igyekeznének).
>
> Ez is általános büntetőjogi kérdés. Én nem vagyok nagyon mélyen
> büntetőjogi szakértő, talán van itt a listán más, aki tud erre
> válaszolni. (Úgy tudom, az államnak van kártérítési felelőssége.) Az
> egyébként tény, hogy a zsarolhatóság fennáll. De ez minden
> bűncselekmény esetén így van, én nem tudom, mi lenne erre a problémára
> a megoldás. Szerintem NINCS rá megoldás.

Nincs minden bűncselekmény esetén így, csak azoknál, amiket szinte
bárki elkövet. Ha találomra feljelentesz valakit, hogy megölte a
szomszédját, nem sok kellemetlensége lesz belőle; ha - szintén
találomra - azért jelented fel, hogy illegális forrásból származó
filmek vannak a gépén, valószínű, hogy komolyabb pénzbüntetésre
számíthat.

Megoldás egyrészt az lenne, hogy az ismeretlen tettes elleni
feljelentés is járjon valamilyen felelősséggel, másrészt az, hogy a
nyomozás és a bírósági eljárás legyen minél fájdalommentesebb a
gyanúsított számára. A rendőrségtől elvileg lehet a lefoglalt
adathordozók miatt kártérítési felelősséget kérni, gyakorlatilag, úgy
hallottam, nem nagyon szokták megítélni, főleg ha bűnösnek találták az
illetőt.

> > - az okozott kárnál is érvényesülnie kellene az ártatlanság
> > vélelmének: ha nem lehet bizonyítani, hogy vagyoni kárt okozott az
> > adott tevékenység, akkor ne kezeljék akként.
>
> Ez így is van. Teljesült a vágyad...

Eddig minden magánemberek elleni szellemi tulajdonnal kapcsolatos
perben, amiről hallottam, a bolti árat számolták fel okozott vagyoni
kárnak. Lehet, hogy én tudom rosszul, vagy változott mostanra a
helyzet, de azért kíváncsi lennék mások véleményére is.

> > - ne legyen bűncseekmény a műszaki védelem megkerülése, ha a feltört
> > példány használata egyébként belefér a szabad felhasználásba. Teljesen
> > illogikus, hogy egy jelentéktelen technikai intézkedéssel korlátozni
> > lehessen valakinek a törvényben biztosított jogait.
>
> Ez már jelenleg is így van. A saját felhasználás érdekében való
> feltörés nem bűncselekmény, csak polgári jogsértés.

Ez miből derül ki? A 329/B és az Szjt. 95. § elég általánosnak tűnik.

Gergő


További információk a(z) Cc-hungary levelezőlistáról